"Tuti, hogy Józsi a gyilkos!" - horkantam fel egy olvasásnak szánt délutánon. Életem párja hirtelen nem tudott mit kezdeni az információval, így tovább kérdezősködött. Vázoltam neki a sztorit, ahogy szerintem folytatódni fog, és biztos voltam benne, hogy igazam van. Önteltségemnek hála, elkezdtem unni a regényt. Ez nagy baj, mert nálam a romantikusok és a krimik erős hendikeppel indulnak, így aztán a legkisebb kilengés is végzetes lehet. Ám váratlanul fordult a történet, majd Petra a végső fordulatot is megcsavarta kétszer. Akár egy villám sújtott volna le mellém, miközben az utolsó oldalakat faltam egy esős délutánon a kanapén összegömbölyödve. Leforrázott és megdermesztett. Örömet fakasztott és indulatossá tett. Szerintem ilyen egy jó regény: végigvezet érzelmeink legszélesebb spektrumán, és nem ereszt még akkor sem, ha esetleg mi magunk akarunk megszabadulni tőle.