Szeretem az estéket. Szeretem, amikor pizsamában beülünk az ágyikóba, két oldalamon egy-egy gyermekem, és olvasni kezdünk. Szeretem, mikor közbe kérdeznek, szeretem mikor előre elmondják mi történik, vagy szerintük mi fog történni, ki mit mond, és kijavítanak, ha valamit esetleg "véletlenül" nem úgy…
Sose hagyjátok elveszni a gyermeki lelketeket. Én az enyémtől sose tudtam, és nem is akartam elszakadni. Ti se nőjetek fel igazán, mert igazán felnőttek csak így lehettek. Ezek után joggal merül fel bennem a kérdés Kedves Olvasóim, ki szeretne újra gyermek lenni? Kezeket fel, aki szereti a meséket!…