Egy olvasó ezernyi életet megél mielőtt meghal. Az az ember aki nem olvas, csak egyet.

Rég volt már, hogy életrajzi írással jelentkeztem - belecsempészve magamat is - de épp itt az idő, hiszen a nagyot alkotók sorából nem hiányozhat Martin sem. Az én listámon ő a harmadik Tolkien és Rowling után. Bár inkább mellettük, mintsem utánuk, hiszen nagyságuk megkérdőjelezhetetlen (számomra). Mindhárman hihetetlen méretű és értékű örökséget hagynak és hagytak ránk. Világokat teremtettek. Lehet ezzel vitatkozni, meg ahányan vagyunk annyiféleképp látjuk őket, de tagadni nem lehet, óriásit alkottak. Tolkien nyelvekkel és mitológiával "játszott", Rowling a varázslatokkal, Martin pedig tűzzel, jéggel és vérrel. 

Ha olvasás, akkor én az örök lázadó típust képviselem, aki a túl népszerű kortárs irodalmat ugyanúgy nem szíveli, mint a kötelező klasszikusokat. Pedig nyilván mindegyik lehet jó. Amikor a középiskolában Ottlik Géza könyvével foglalatoskodtak az osztálytársak, addig én Orwell Állatfarmját dolgoztam fel abszolút saját elhatározásból. És milyen jól tettem! Akkoriban nem éreztem az esetleges veszteségeimet, elvégre nem sok 16 éves mondhatja el magáról, hogy a kedvence a műfajban Orwell szatírája. El kellett azonban telnie újabb 16 évnek ahhoz, hogy szembesüljek a ténnyel: igenis ért veszteség az elszalasztott kötelezőkkel. Elhatároztam tehát, hogy utólag pótlom a lemaradásaim egy részét, és bár nem feltétlenül érzek több kedvet a kötelező olvasmányok iránt, a kíváncsiságom motiváló tényező ebben a folyamatban. A választottam pedig az örök klasszikus: Jókai Mór A kőszívű ember fiai c. regénye.

Folytatásos posztban fogom megosztani a tapasztalataimat mind a könyvről, mind az olvasás során szerzett benyomásaimról. Ha kíváncsiak vagytok az eredményre, tartsatok velem, velünk!

Könyves blogoldalunk megközelítőleg egy éve van jelen az online világban, ez alatt az idő alatt rengeteg impulzus ért minket, sokat fejlődtünk, tanultunk és hála lelkes olvasóközönségünknek, lendületünk töretlen és könyves várólistánk is egyre hosszabb. Így visszagondolva azonban eszünkbe jutott, hogy még nem beszéltünk a blog oldal nevéről és jelentéséről. Ez a bejegyzés, most ezt a hiányosságot hivatott pótolni.

A Könyves Kertünk blogoldalt hárman működtetjük: Piros, Zsuzsi és jómagam, Detti.

1755 Velence. Casanova. Mária Terézia és II. Frigyes kora. Összeesküvés, csalás és bosszú. A szenvedélyek viharában felkorbácsolódik az érzelmek tengere. Felkészültetek egy időutazásra? Kapaszkodjatok meg, mert egy olyan útra viszlek benneteket, ami egyszerre ingoványos a történelem mezején, lángoló és szenvedélyes, hatalomra éhes és gyarló, törvényen kívüli és mindenre fittyethányó. Betekintünk Velence maszkja mögé, hol az embereknek már nincs szüksége álarcra, hogy kiismerhetetlenek legyenek. Nem tudjuk ki farkas és ki bárány, ki barát és ki áruló. Álszentség és a hanyatlás jellegzetes „bűze” lengi körbe Velencét, ahol még a legtisztább lelkek is elvesznek. Ilyen elveszett lélek maga Casanova is, akit egyszerre imád és gyűlöl, tisztel és megvet férfi és nő. Titkon mindenki egy kicsit Casanova akar lenni. Casanova a szabadgondolkodó, egyszemélyben a bűn és a romlás, a szenvedély és a szabadság. Casanova maga Velence. Fogadjátok szeretettel legújabb írásomat Matteo Strukul: Casanova című könyve nyomán.

Ezen a napon is egykedvűen ülünk a reggeli dugóban, amikor hirtelen lehúzódásra késztet minket egy szolgálati konvoj, álmos de már derűs kerek szemekkel rácsodálkozunk, vajon kit és miért rejtegetnek a sötétített ablakok? Vajon mi lehet az utazásának célja? Talán államfő vagy magasrangú diplomata készül élete legmeghatározóbb tárgyalására? Válaszokat ugyan nem kapunk, de egy pár percre biztosan eltöprengünk a látottakon és nem titok az sem, hogy ilyenkor örült mozgásba kezdenek agyunk fogaskerekei.

A Diplomaták mesélik című mű a 2019-es Könyvhét egyik legjobban várt megjelenése volt, ezúton is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat a Corvina kiadónak, hogy lehetővé tette, e remek könyv elolvasását.

Ha Palotás Petra, akkor érzékiség, kedvesség és báj. És ezt nyugodtan elvárhatjuk a könyveitől is, hiszen egyedi stílusával külön világot teremt a kortárs irodalomban, ami egyszerre elvarázsol és felkavar. Legyen szó emlékezésről, rejtélyekről, romantikáról vagy szenvedélyről, Petra könyveiben mindig az ember kerül középpontba. Az ember, aki múltat cipel, titkokat őriz, remél és szeret. Az ember, akárcsak te meg én. Nem ideáltipikus, elrugaszkodott, túlpakolt karakterek és nem is tökéletesek. Ez lehet a kulcsa annak, hogy Petra mindig megbízható útitársunk akár Bangkokba, akár Máltára repülünk általa, ugyanakkor nincs hiány fordulatokban sem, valóságos csavarokkal teremt vibráló reflexiókat, érzelmektől felkorbácsolt hullámokat körénk. Az írónő legutóbb Thaiföldre invitált egy kis bűnüldözésre, ezúttal pedig Máltán vethettem bele magam egy nem mindennapi, titkokkal övezett történet felgöngyölítésébe.