Ha Palotás Petra, akkor érzékiség, kedvesség és báj. És ezt nyugodtan elvárhatjuk a könyveitől is, hiszen egyedi stílusával külön világot teremt a kortárs irodalomban, ami egyszerre elvarázsol és felkavar. Legyen szó emlékezésről, rejtélyekről, romantikáról vagy szenvedélyről, Petra könyveiben mindig az ember kerül középpontba. Az ember, aki múltat cipel, titkokat őriz, remél és szeret. Az ember, akárcsak te meg én. Nem ideáltipikus, elrugaszkodott, túlpakolt karakterek és nem is tökéletesek. Ez lehet a kulcsa annak, hogy Petra mindig megbízható útitársunk akár Bangkokba, akár Máltára repülünk általa, ugyanakkor nincs hiány fordulatokban sem, valóságos csavarokkal teremt vibráló reflexiókat, érzelmektől felkorbácsolt hullámokat körénk. Az írónő legutóbb Thaiföldre invitált egy kis bűnüldözésre, ezúttal pedig Máltán vethettem bele magam egy nem mindennapi, titkokkal övezett történet felgöngyölítésébe.
Ezúton köszönjük az Álomgyár Kiadónak, hogy nem csak egy recenziós példánnyal tett minket gazdagabbá, de könyvértékelésünk részlete is e csodálatos borító előlapján szerepelhet. Számunkra ez óriási megtiszteltetés.
A könyv frissen és ropogósan került hozzám, szinte alig száradt meg a nyomdafesték a papíron, én pedig, akár egy kislány a karácsonyi ajándékainak, úgy örültem a saját példányomnak. A kötet első részéről írt ajánlóm végén úgy fogalmaztam, Petrával menthetetlenül elfogult leszek, ha a kezeim ügyébe kerül egy-egy újabb könyve. Ha lehetséges, a Szárnyaszegett pillangók legújabb történetét magasan túlszárnyalta az írónő, ezzel pedig az elfogultságom rajongásba csapott át. Menthetetlenül.
Málta gyönyörű hely. Igaz, még sosem jártam ott valójában, de Petra érzékletes leírásai pillanatok alatt elrepítettek ebbe a titokzatos szigetországba, a múlt és a jelen hamisítatlan találkozóhelyére. És nem csak körbejárhattam a szűk, kavicsos utcákat, a történelem lenyomatait viselő büszke tereket és az égszínkék tenger által simogatott partot, de rengeteg érdekességet is megtudhattam az ékszerdoboznyi Máltáról. Idegenvezetőim természetesen most is Laura és Frank voltak, akiket Bangkokban volt szerencsém megismerni, és akiket úgy érzem, Máltán szerettem meg igazán.
Az utazás egy megsárgult, elmosódott, aláírás nélküli levéllel kezdődött, amit Elisabeth-nek, Laura szomszédasszonyának címeztek. A feladó helyén egy máltai kolostor címe hívja fel Laura figyelmét és lobbantja lángra a Bangkok-i kaland óta parkolópályára állított kíváncsiságát. Napokon belül Máltán találja magát a szívében egészen különleges helyet elfoglaló Frank-kel, a titokzatos, betörhetetlen angol újságíróval. Ahogy a Távol-Kelet bujasága, úgy kebelezi be a főhősöket a sziget romantikája, és válnak eggyé....
... vagy törnek szilánkokra. Ne feledjük! Petrával állunk szemben, az ő regényeiben viszont semmi sem az, aminek látszik. Ha Frank ölel, a következő pillanatban ellök. Ha Laura megbizonyosodik valami felől, mire kettőt lapozunk, újból kétségek gyötrik. És ez történik velünk, olvasókkal is, nincs egy nyugodt, kiszámítható pillanat. Egyszer hihetetlen magasságokban, majd iszonyú mélységekben találjuk magunkat. Ez a történet is - akárcsak az előző - végigvezet érzelmeink legszélesebb spektrumán és nem ereszt. Olyannyira nem, hogy aztán a végére érve csak meresztjük a szemünket az utolsó szavakra és addig nem vagyunk hajlandók becsukni a könyvet, míg le nem ülepszik ez az örvény.
Miért van az, hogy a nők mélyen hisznek a rájuk váró misszióban, a feladatban, hogy megszelidítsenek, mi több, megmentsenek valakit, akit még senki nem tudott betörni (...) ?
A cselekmény misztikuma abban rejlik, hogy családi titkokba enged betekintést és közben vezeklésre ösztökél. A könyvben merész fordulatok keltenek fejbevágó hatást nem mellőzve ármányt, tabuként kezelt szexualitást, már-már abúzusba csapó testi-lelki függést, sőt, egy kis perverziót. Csak semmi pánik! Az írónő nem hagyja cserben az olvasók jóízlését, minden betűje a kínzó felismerés utáni vágyott feloldozás. A történet lágyan, anyai simogatással emeli tekintetünket önmagunk és mások megismerésének, megértésének, elfogadásának fontosságára, különös tekintettel az általunk meg nem választható családi kapcsolatokra és azok sorsdöntő jelentőségére.
A regény karakterei ezúttal is nagyon jól kidolgozottak, habár Laura személyében örök riválisra leltem. Ő ugyanis mindig izgalmas kalandokba keveredik, munkaköréből kifolyólag csodaszép helyekre utazgat, és ha nem lenne elég mindez, övé a legjobb felhozatal, ha férfi rajongókról van szó. Ráadásul még bűntudatot sem kell éreznie, mert a mindig háttérbe szoruló öltönyös gentlemanek (a máltai úton Niclas személyében) készséggel vállalnak részt a szőke szépség tőlük független boldogságának egyengetésében.
Attól fantasztikus Petra új könyve, hogy a szereplők közel sem olyanok, mint ami előre elvárható. Laura személye nagyon jól tükrözi a könyvre oly jellemző kettősséget: a kislányos báj valóságos forgószél erejével söpör végig az érzelmek szövevényes macskakövén. Azzal tartja fenn az érdeklődést, hogy az evidensnek tűnő eseményeket, reakciókat újszerű, sziporkázó köntösbe bújtatja és nem hagyja, hogy bekukucskáljunk a köntös alá. Hisz ott bármilyen látvány fogadhat minket: egy kényelmes tréningnadrág, egy testhez álló koktélruha vagy a természet alkotta pőreség. Bízzuk csak Petrára a ruhadarabok lassú, akkurátus mozdulatokkal koronázott lefejtését és adjuk át magunkat ennek a lebilincselő áradatnak, ami ki tudja, milyen partok felé sodor minket!
Szívből ajánlom mindenkinek!
Piros
