Az uniós tagállamokban pár éve lángra lobbant a pelenka, valamint a női higiéniai termékek után fizetendő forgalmi adó csökkentésének ügye, mely hazánkban is felmerült mint opció, de aztán elcsendesedtek az ezt forszírozó hangok. Most azonban ismét beszédtéma lett.

Baráth Viktória az Igazság nyomában című művét múlt hónapban olvastam és mivel a mű egy könyvtrilógia első részét képezi, alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a folytatását.

Következzék tehát az Igazság trilógia II. része; az Igazság árnyékában.

Hannah Jones immár San Franciscóban folytatja karrierjét, ahol az élet újabb megpróbáltatásokat tartogat számára. Az ügyvédi irodában főnöke egy olyan ügyet bíz rá, amely azon kívül, hogy mélységesen borzolja a kedélyeket, komoly társadalmi vitát generál, egymásnak ugrasztva ezzel a különböző társadalmi rétegeket.

Az Igazság árnyékában cselekménye két szálon fut. Hannah Jonesnak az ügyre, annak társadalmi hatására tekintettel, kiemelt figyelmet kell fordítania. Ha mindez nem lenne elég nyomás Hanna számára, még a jóképű Mr. Wilburn is feltűnik a színen…az együtt töltött idő pedig felszínre hozza sérelmeiket. Hannahnak és Jasonnek azonban egy nem várt fordulat következtében ismét egységként kell fellépniük.

Az Igazság trilógia második része ezúttal sem fog csalódást okozni a romantika és a krimi szerelmeseinek. Baráth Viktória kiválóan veszi górcső alá a napjainkban is megjelenő társadalmi konfrontációkat, kezdve a rasszizmus problémájától egészen az igazságszolgáltatás pártatlanságáig. A történetben több mellékszál is feltűnik, melyek egy nagyobb puzzle darabjaiként állnak össze, segítve ezáltal a cselekmény jobb megértését.

A mű befejezését természetesen nem fogom elárulni, annyit azonban elmondhatok, hogy Hannah temperamentumának köszönhetően a rábízott ügyet úgy sikerül képviselnie, hogy ezáltal mind az igazságszolgáltatás szervei, mind az esküdtszék tagjai, mind pedig az áldozatok elégedettek lehetnek a végső ítélettel.

A könyv nem is lenne igazán Baráth Viktóriára jellemző, hogyha a mű nem zárulna függő végű befejezéssel, valamint, ha a mindenki által várt happy end úgy és akkor következne be, ahogyan az Olvasó arra számít.

Az Igazság árnyékában című művet pár nap alatt elolvastam mivel a cselekménye nagyon lendületes és a szereplők is a szívemhez nőttek. A könyv olvasását ajánlom túlzás nélkül mindenkinek, akik szeretik a bonyolult cselekmény-vezetést és akik kedveli a csattanós befejezéseket. A trilógia második része remek választás lehet szabadságokra, hétvégékre, a bevállalósabbak hétköznap is olvashatják, de akkor félő, hogy ennek az éjszakák látják majd a kárát.

Egyszóval, aki kedvet kapott az Igazság trilógiához ne habozzon, bőven be tudja hozni még a lemaradását, ugyanis az Igazság trilógia befejező része ez év októberében várható az Igazság ára címmel.

Ha tetszett a cikk oszd meg ismerőseiddel, további könyvajánlókért keresd a Könyves Kertünk blogoldalt, valamint kövess minket az Instagram és Facebook oldalunkon.

 Tóth Detti

Ez nem is igazi könyv. Ez egy fényképalbum, sok kisebb emlékpillanat egyvelege hosszas kommentárral, keserédes melankóliával, fájdalmas felismerésekkel és a közhelyekről gondosan lefejtett konzekvenciákkal. George Szirtes az édesanyjáról rá(nk) maradt emlékek negatívjait hívja elő, amelyek a tökéletes fehér, valamint a lesújtó kékesfekete rémisztő kontrasztjával teszik szörnyszerűvé a múlt szereplőit. Ám a negatív lassan átalakul, az emlékképek pedig világossá, színessé és életszerűvé válnak. Annál is inkább, mivel George Szirtes visszafele halad az időben, és mire édesanyját kislányként ismerhetjük meg, már a miénk az egész történet.

Álmos hétfő reggel, amikor az első kávémig hirtelen azt sem tudom hol vagyok, - kisgyerekes szülőknél ilyenkor már közel huszonötször hangzik el: ANYA!! - titkon érzelmes búcsút veszek a hétvégétől, és kelletlenül üdvözlöm megint a hétfőt.... Ugye ismerős a szituáció? Így van ez jól. Mi emberek valahogy mindig elégedetlenek vagyunk. Ha sokat esik az a baj, mikor végre eláll és itt az áhított meleg, az sem jó, és egy kis esőért siránkozunk. Pontosan egy ilyen csipás, nyafogós reggelen vittem kávézni Olivia Edward: Minél több férfit ismerek annál jobban szeretem a kutyámat című vicces, nagyon megnevettető, borzasztóan ténymegállapító, és sok esetben nagy igazságokat kimondó könyvét. Előre bocsájtom, hogy véleményem nem általánosítás, saját tapasztalatokon alapszik. Viszont ezt fordítva is meg lehetne írni, férfi szemmel, hiszen mi nők sem vagyunk sokkal könnyebb esetek, velünk sem könnyebb, ezzel ne is áltassuk magunkat. Így keresem azt a bátor férfit, aki hasonlóképp vicces formában képes rólunk - saját tapasztalat alapján - megírni a nagy igazságot.  

Érezted már úgy, hogy nem dolgozol jó munkahelyen, nem becsülnek meg a kollégáid és a munkádért sem kapsz semmilyen elismerést? Netán párkapcsolati gondjaid vannak, ahol az évek és a rutin teljesen átvette a hatalmat, ezért a szombatodat a TV előtt kuksolva mackóban töltöd?  Megoldatlan konfliktusaid vannak a családodban? Úgy érzed nem tudsz mindenkinek megfelelni - de nagyon próbálkozol - miközben a szomszéd Pirikének minden jól megy?

Aggodalomra semmi ok, ezek a heveny rutinitisz tünetei.

Napjainkban gomba módjára szaporodnak, egymást érik a különböző önsegítő könyvek, mentor programok melyek mind-mind a nagy Álom beteljesülését és a boldog élet ígéretét hivatottak elültetni az emberekben. Gondoljunk csak a különböző „Ez te is lehetnél” típusú plakátokra és ezoterikus látnokokra. Ha eddig még nem hallottuk volna elégszer, az ismétlés kedvéért még egyszer: „You can do it.”

Fenti bevezető után, pedig következzen az én személyes coach programom, amely könyves blogger lévén Raphaelle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van című könyvével kezdődött.

Végre egy könyv, ami sok tekintetben kilépett a klasszikus világháborús keretekből. Végre valaki megkocogtatja a kissé opálossá vált lencsét a szemüvegünkön, hogy figyelmeztessen, Auschwitz nem csak zsidókat nyelt el azokban a borzalmas években, a gyűlölet és az üldözés pedig nem kizárólag a koncentrációs táborok feltöltésében nyilvánult meg. Végre megszólalt egy roma és egy genetikailag selejtesnek megbélyegzett "őrült", akik menekültek a számukra túlélhetetlen elől. Michael Morpurgo Flamingó fiú című könyvéről szóló ajánlónkat hoztam mára. (Kép: moly.hu)

R. Kelényi Angelika tudja, hogyan kell megborzongatni az idegeket, felpezsdíteni a vágyat, bűnbe vinni az olvasót. Tulajdonképp ez a könyv úgy hat az érzéseinkre és érzékeinkre, hogy egy pillanatra azt is elfelejtjük kik vagyunk... Minden rész valós, korhű történelmi háttérbe van ágyazva. Kaland és nyomozás, ármány és intrika, szerelem és bujaság, pénz és hatalom vérfagyasztó és gyilkos kombinációja ez a történet úgy, hogy az egyensúly megmarad. 

Az olvasás felszabadít. Az olvasás megnyitja a végtelenség kapuit. Az olvasás eltörli a tér és az idő korlátait. Az olvasás lélek-wellness. Hosszú vizsgaidőszakom után pontosan erre vágytam, felszabadulásra és végtelenségre. Úgy szívtam magamba a könyv illatát, mint aki hosszú időt tölt víz alatt és végre friss levegőhöz jut. Vágytam egy olyan könyvre, ami kiragad a jelenből, felpezsdít, gondolkodásra sarkall, és ha már lehet kérni fűszerezzük meg egy kis romantikával. Na kérem így teljesüljön minden kívánságom.