Julia Donaldson Angliában a kilencvenes évek elején robbant be gyermekkönyvíróként, nálunk mégis sokak számára ismeretlen szerző. Biztos vagyok benne, hogy aki egyszer megismerkedik vele, onnantól kezdve nincs megállás, és tele lesz a könyvespolc a meséivel.

Mi is véletlenül találkoztunk vele 3 évvel ezelőtt, amikor egy céges Mikulás-ünnepségen a Graffaló című meséjét választotta az akkor 3,5 eves kisfiam magának ajándékkönyvként.

Az erdőben sétált egy barna egérke…És jött, látott, győzött. A rímekbe szedett szórakoztató történetet aznap körülbelül 10-szer olvastuk el, és azóta már vagy ezerszer. Szerencsére annyira helyesek mind az illusztrációk, mind a mese, hogy szülőként is szívesen olvassuk minden este újra és újra.

A magyar rímekről Papp Gábor Zsigmond gondoskodott, a kiváló illusztrációkat pedig Alex Schäffer készítette a meséhez, amelyben végig követhetjük egy kisegér sétáját az erdőben, ahogy furfangosan túljár minden állat eszén, sőt még a félelmetes Graffalónak is be tudja bizonyítani, hogy ő, az egéreke, még nála is félelmetesebb, ő az erdő legrettentőbb réme. Aki kíváncsi hogyan, olvassa el a mesét.

És akinek egy mese nem elég, az rögtön folytathatja a Graffalókölyökkel, ahol a bonyodalmak tovább folytatódnak. A Graffalónak már gyereke van, aki nem tudja elhinni, hogy tényleg létezik egy félelmetes egérke, akitől mindenki fél. Elindul, hogy kiderítse mi is az igazság. Vajon a kis graffalókölyök eszén ugyanúgy túljár az egérke, mint az első kötetben a Graffalóén.

A történetek a Pagony gondozásában jelentek meg, különösen szeretjük, hogy keménylapos, A5-ös méretű könyvecskék, így igazán gyerekkézbe valók (felnőttként is nagyon kényelmes kézbe venni, ágyban fekve olvasni belőle). A 3 évesek már élvezettel hallgatják, nálunk pár olvasás után meg is jegyezték fejből az egészet, és sokszor idézik a kedvenc mondataikat is belőle. Szerintem még az épp betűkkel ismerkedő kisiskolás korosztálynak is jó olvasásgyakorló könyvek lehetnek.

Eszter