Ahogy a könyvet lapozgatni kezdtem, azonnal hatalmába kerített az a mára már jól ismert érzés, amit Petra könyvei kölcsönöznek. Ezúttal azonban kicsit más utazásra invitált az írónő. Mondhatjuk úgy is, egy hosszú sétát tettünk, és megismerkedtünk a minket állandóan körülvevő, megszokott környezetünk láthatatlan csodáival. Petra e csodákat negyvennégy szál színpompás virágból álló csokorba szedte és kedves mosollyal nyújtotta át nekünk, hogy örvendeztessen minket e hideg napokon.
Az Igazgyöngyök 2019. november 10-én jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában. Büszke vagyok erre a kötetre, hiszen borítóján ismét helyet kapott a blogunk. Ráadásul a kiadó pazarul ráérzett annak a félmondatnak a fontosságára, ami végül a cím alá került egy korábbi könyvajánlónkból. Ezúton is köszönjük a bizalmat.
És hogy további jó hírrel örvendeztessük olvasóinkat: Palotás Petra várhatóan jövő tavasszal megjelenő kétrészes regénye, a Circus Monte-Carlo már előjegyezhető.
Újra egy kötet, amitől csordultig telik a szívem szeretettel. Petra lágyan hulló szavai akár egy könnyű pehelytoll, úgy érintik a lelket észrevétlen, mégis simogatón.
El kell ismernem, hogy a jelenkor éhezik az ilyen lelkes tollforgatók alázatos munkájára, amit Petra is képvisel a irodalom, a könyvpiac és az olvasók igényeinek kielégítésére való törekvés céljából. Barátságos, közvetlen és kedves írónő, aki folyamatosan kapcsolatban van az olvasóival, betekintést nyújt a kulisszák mögé, valamint élete legfontosabb szegleteibe. Kérdez, mesél, és hálával fordul mindenki felé, aki nyomon követi a munkásságát. Mindez ad egy sajátos pírt Petra könyveinek. Az ő történetei mindenkiről és mindenkihez szólnak.
Novelláskötete igazán jó példája annak, hogy Petra nem magányos alkotó, ő körbeveszi magát ihletadó csodákkal, legyen szó egy antik bútordarabról vagy örök életere szóló barátságról, anyai szeretetről vagy egy komótosan aláhulló színes falevélről. Nyitott szempárral tekint környezetére és lelkének szépségre éhező szemeivel meg is látja azt, ami igazán fontos lehet az ember számára.
Legelső ajánlómban, amit Petra könyvéről, a Szárnyaszegett pillangókról írtam, olyan hasonlattal éltem a regény egyik szereplőjére vonatkozóan, hogy valóságos vízipók az illető, aki a mélyben rejtőzködő igazgyöngyöket nyújtja át nekünk a cselekmény során. Amikor megtudtam, hogy Petra novelláskötete az Igazgyöngyök címet kapja, jóleső borzongás kerített hatalmába. Azonnal tudtam, hogy ezek az igazgyöngyök pontosan olyanok lesznek, mint amit kaphattunk a Szárnyaszegett pillangók által: nem is sejtenénk, mekkora érték rejtőzködik bennük. A mindennapjaink szürke köntösébe bújnak, tán észre sem vesszük őket, ám egyszer csak megcsillan rajtuk a fény és rájövünk, mekkora értéket hordozunk magunkkal. A gyöngyök és a fények játéka minden házban, minden szívben mást és mást jelent. Valahol egy örökbe fogadott gyermek megkönnyebbülését, máshol egy hatalmas tölgyfa hűsítő árnyékát. Valahol egy gyermekért küzdő nő vallomását, máshol egy rég elhunyt nagypapa szerető emlékét.
Petra novellái rólam szólnak. És rólad. Mindenki találhat olyan írást a könyvben, ami szóról szóra az ő története. Hétköznapi élethelyzetek, hétköznapi szereplőkkel, hétköznapi körülményekkel és a talán eddig soha le nem vont konzekvenciákkal. Általában több aspektusból kínál rálátást az egyes szituációkra, ezek közül az egyik biztosan a miénk, miközben figyelmet kap a másik oldal is. Lehetőséget nyújt átnézni a velünk szemben ülő lelki- és gondolatvilágába. Átnézni egy kicsit a szomszéd házba, ahol az ínycsiklandó süteményillat olykor szomorúsággal, félelmekkel vegyül. Megtalálni valakiben vagy valamiben azt, amit eddig nem tudtunk vagy nem akartunk észrevenni. Petra novellái olyan apró, fényes kulcsok, amik minden ajtót képesek megnyitni előttünk, s ha ezeken az ajtókon belépünk, óriási találkozásokban lehet részünk. Legfőképp önmagunkkal.
Személyes kedvencem A molylepke és a kandeláber című novella, amiből most egy kis ízelítőt is hozunk nektek.
"(...)
- Igen, a molylepkebogárra – hadarta a kisfiú. - Szerintem szerelmes a lámpába – fűzte hozzá nagyra kerekedett szemekkel.
- Gondolod? - nézett rá cinkosan az anyukája.
- Igen, egészen biztosan. Mindig ott repked körülötte, csak azt nem értem, hogy miért illan el az utolsó pillanatban – töprengett, újra a szeméhez emelve a látcsövet.
- Tudod, ha egészen közel repülne a lámpa búrájához, megégne, így csak a kalapja alatt udvarolhat – súgta Palkó fülébe az anyuka.
- Miért nem jön akkor, amikor nem világít? - értetlenkedett a kisfia.
- Talán jön, de akik szeretik egymást, azok szeretnének mindig együtt lenni, és az is lehet, hogy akkor is nagyon óvatos, hiszen nem tudhatja, mikor gyullad fel a forró fény – simogatta meg a feje búbját a mamája.
- Szegények! - sóhajtott sajnálkozva a kisfiú, de aztán némi rábeszélés után követni kezdte az édesanyját, aki kakaós csigát ígért neki a sarki pékségből.
(...)”
Jó olvasást kívánok!
Piros
