Lerágott csont, de bizony időről időre beszélni kell arról, hogyan lehetséges a gyerekek olvasóvá nevelése. Azt magunktól is tudjuk, hogy az iskolában a kötelező és ajánlott irodalommal igyekeznek felkelteni az érdeklődésünket a könyvek iránt, de azt is beláttuk már, hogy ez nem feltétlenül a legjobb módszer. Szülőként nekünk is szerepünk van - ha nem, a legfontosabb szerepünk - abban, hogy a gyerekünk milyen viszonyt ápol a könyvekkel. Nem kell megijedni! Attól, hogy esetleg szülőként nem olvasunk sokat vagy rendszeresen, a gyerekeknek/gyerekekkel olvasás még lehet  szórakoztató program a rohanó mindennapokban. Mivel az olvasás iránti érdeklődés felkeltése pedagógiai felelősség is, így a kisgyerekek előbb-utóbb mindenképp találkoznak a könyvek varázslatos világával. Örömmel tapasztalom, hogy az óvodapedagógusok mennyire kreatívan vonják be a kicsiket a könyvek nyújtotta örömökbe. Cikkünkben egy hivatásos óvó néni, Beatrix mesél arról, intézményükben hogy zajlik az olvasás megszerettetése, és milyen tapasztalatai vannak a 3-6 éves korosztály könyvekhez fűződő viszonyával kapcsolatban. (Kép forrása: http://cinke.origo-haz.hu)

Nem tudsz eleget mesélni, így mesélj annyit, amennyit csak tudsz!

Miért is? Nem vagyok szakember ugyan, csak gyakorló anyuka, de igyekszem minden, a gyereknevelés szempontjából fontos területen hiteles, szakmailag korrekt és aktuális információkra alapozni a mindennapjaink során alkalmazott metódusaimat. Számomra már-már elvi kérdés, hogy a lányaimnak természetes reflex legyen a könyvek lapozgatása, a mesehallgatás, később az önálló olvasás. Vekerdy Tamás és dr. Kádár Annamária az irányadók az én olvasással kapcsolatos elképzeléseimben, így nagyrészt az ő gondolataikra alapozom az alábbi listát, amit saját tapasztalataimmal egészítettem ki:

1.) Közös élmény
A közös olvasás amolyan aduász minden élethelyzetben, lelkiállapotban, hiszen tökéletesen alkalmas az "üresjáratok" kitöltésére. Egy összebújós meseolvasás rendkívül jó alapokat adhat a szülő-gyerek kapcsolatnak és egy-egy nehezebbnek tűnő életszakaszban kifejezetten hasznunkra is válhat a közös olvasásba fektetett minőségi idő. Nem kíván nagy előkészületeket, hála a könyvtáraknak, filléres élmény és nem is feltétlenül szükséges órákat fordítani erre a tevékenységre, így nem kell napirendet sem igazítani hozzá. Kisebb gyerekeknél ez szerintem kifejezetten nagy előny. 

2.) Nyugtat, lelassít:
Gondolj csak bele! Felnőtteknek is ajánlják az elalvás előtti olvasást, hiszen az éjszakai alvás során rendkívül sok ingert dolgozunk fel, ebben a folyamatban pedig előzetes segítségünkre van az olvasott szöveg reflexiója, a belső képalkotás. Egy ovisnak még nagyobb falat éjszakára az ingerek közötti rendrakás, hiszen jóval fejletlenebb idegrendszerrel kénytelen teljesíteni a feladatot. Az olvasással, a képzelőerő megdolgoztatásával sokat tudunk segíteni a nyugodtabb alvásban és a nyugodtabb mindennapokban.

3.) Felkészít, megóv:
A mesék - legyenek azok valóságosak vagy tündérországban játszódók - minden esetben a való életen alapulnak. Jól definiálható érzések, jól leírható karakterek, hétköznapi szituációk elevenednek meg előttünk, melyek által a gyerek felkészülten kerülnek szembe a valósággal. Ha a reakció még ösztönös is részükről, a meséken keresztül válaszokat kaphatnak, magyarázatra lelnek, így formálódik a viszonyulásuk, így tudnak könnyen "beletanulni" a számukra még ismeretlen felnőttvilágba.

4.) Fejleszt:
Tudjuk, hogy a hallott és "látott" szöveg milyen jó hatással van a beszédfejlődésre. Ha egy beszélni tanuló kisgyerekkel kommunikálunk, nem véletlenül figyeli a szánkat. Így lesi el az artikulálást, a szájmozgást, a hangok kiejtésének technikáját. Figyeli a hangsúlyt, a hangszínt, a hangerőt. Ezért is nagyon fontos, hogy hallja és "lássa" a beszédünket, amiben segítségünkre vannak az élőszóban előadott mesék, versek, mondókák. Minden hallott/olvasott mese egyértelmű előnye a szókincsre gyakorolt pozitív hatás. A jó beszédkészségű, nagy szókinccsel rendelkező gyerekek könnyebben meg tudják értetni magukat, könnyebben és egyértelműbben ki tudják fejezni gondolataikat, érzéseiket, ezáltal csökken a frusztrációjuk.

Akármennyire is könnyűnek tűnik a gyereknek szóló olvasás, érdemes alaposan végiggondolni, meghatározni az olvasással kapcsolatos céljainkat. Míg mindenképpen jó, ha a gyerek sok mesét hall, nyilván mi, szülők eltérő témákat, írókat, műfajokat preferálunk, amik mentén felépítjük a saját mesebirodalmunkat. Mutatok pár nézőpontot a saját tárházamból!

Valós vagy kitalált?
A Montessori pedagógia hívei azt vallják, a valóságon alapuló könyvek hasznosabbak. Más iskolák szerint a képzelőerő és a kreativitás fejlesztése már egészen kicsi korban időszerű. Úgy gondolom, érdemes letenni a voksunkat egyik vagy másik elv mellett, még ha nem is kizárólagosan. Ha nem tudunk dönteni, nyugodtan bízzuk ezt a gyerekünkre, egyértelműen jelezni fogja, melyik illik jobban az ő kis világába.

Fiús vagy lányos?
Én azt vallom, mindkettő. Nem kell visszariadni a tündérlányokról szóló meséktől kisfiúk esetében, vagy traktorokról szóló könyvektől kislányok esetében. Mindkét stílus a gyerek látókörének bővítését szolgálja.

Klasszikus tanmese vagy modern történet?
A saját tapasztalatom az, hogy a klasszikus mesék időtállósága erősen megkérdőjelezhető. Míg évtizedekkel ezelőtt a direkt okítás volt a mesék célja (a gonosz elnyeri méltó büntetését - nem ritkán testi fenyítéssel), addig a modern mesék alapvetően a különböző viselkedési formák természetességét, elfogadását, a jobbítás lehetőségének felkínálását nyújtják. A tökéletesség nem mindent felülíró erény, a tökéletlenség pedig nem életre szóló hiba. Nem állítom, hogy a Piroska és a farkas kerülendő mese volna, ugyanakkor érdemes úgy választani, hogy a Grimm testvérek mellett mondjuk Tamás Zsuzsa is helyet kapjon a könyvespolcon.

Meseprojekttel az olvasásért

Beatrixszel egy olvasásnépszerűsítő csoportban találkoztam, ahol azonnal kedvet kaptam bekukkantani abba a folyamatba, amely során az óvó nénik rávezetik a kicsiket a könyvek megismerésére. Beatrix készséggel mesélt nekünk az intézményükben zajló projektről és a tapasztalatairól.

KönyvesKertünk (KK): Mi motivált titeket arra, hogy a középsősöket ily módon bevezessétek a könyvek és az olvasás világába?

Beatrix: Az óvodánkban minden félévben 2-3 projektet valósítunk meg, ezek általában 2-3 hétig tartanak. Ezek közül egy a "Mese, mese mátka..." című projekt. Sajnos azt látjuk, hogy sok gyermeknek nem olvasnak otthon, nem tudnak vigyázni a könyvekre. Emiatt van, hogy óvodai szinten az ajánlott projektek között szerepel. A gyermekek kedvenc könyveiket behozhatják, megmutathatják a többi gyermeknek, olvasunk is fel belőle. A pihenés előtti meséhez is ezek közül válogatunk. (A mi programunk szerint egy mesét 2 hétig dolgozunk fel, minden nap mesélünk a délelőtt folyamán). A gyermekek nagyon szerették ezt a projektet. Többféle könyvjelzőt, saját mesekönyveket készítettünk, könyvtárba látogattunk, stb.

KK: Milyennek találod általánosságban a gyerekek könyvekkel és ezzel a mini projekttel kapcsolatos benyomásait?

Beatrix: Mindenki szívesen, örömmel csatlakozott a projekthez. Nálunk minden gyermeket érdekelnek a könyvek, a mesék, csak alapvetően másra vannak szocializálva. Úgy gondolom, hogy éreztettük a gyermekekkel az olvasás fontosságát, valamint azt, hogy élmény az olvasás (és nem csak nyűg), általa kinyílik a világ.

KK: Pedagógusként mennyire látod borúsan a gyerekek/fiatalok könyvekhez fűződő viszonyát és az olvasás jövőjét?

Beatrix: Sajnos úgy látom, hogy egyre kevésbé divat a gyermekek körében az olvasás, inkább az okostelefon, a tablet, számítógép vonzza őket. Szülőktől sem látják, hogy olvasnának.

KK: Milyen módszereket javasolnál vagy nem javasolnál a szülőknek arra vonatkozóan, hogy megszerettessék a gyerekeikkel az olvasást?

Beatrix: Kevesebb telefonozást, számítógépezést engednék a helyükben. Ellenben többet olvashatnának együtt a gyermekeikkel, illetve ezt már egészen pici korban el kellene kezdeni.

KK: Mely könyveket ajánlanád az ovis korosztálynak?

Beatrix: Az én kislányom pl. a Bori füzeteket nagyon szereti, lehet, hogy nem sok irodalmi értékkel bír, de a mindennapi élethelyzetekről mesél, amik közel állnak a gyermekekhez, ezért ezeket bátran ajánlom. A középsős korosztálytól bátran ajánlanám az én személyes kedvencemet: Vázsonyi Endre - Rémusz bácsi meséit. Valamint a másik kedvencemet a kisebbeknek: Szutyejev: Vidám mesék. Emellett minden polcon megtalálhatónak kellene lennie Kovács Ágnes Icinke picinke - Népmesék óvodásoknak, valamint Illyés Gyula 77 magyar népmese című köteteinek.

Piros