Élt egyszer egy nő, kinek élete az írás és az irodalom körül forgott, szembe szállt a társadalmi elvárásokkal, nem volt hajlandó a „számára kijelölt” úriemberhez feleségül menni és ha mindez még nem lett volna elég, férfiakat megszégyenítő tehetséggel volt megáldva. Utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy munkássága a mai napig örök csillagként ragyog az irodalom égboltján.

Ez a Nő nem más, mint Jane Austen, kinek életét és alkotói világát az általam olvasott könyv is megkérdőjelezi:

„Lehet, hogy az emberek olvassák majd az írásaimat, és elcsodálkoznak: hogyan merészelt ez a vénlány, ez a nő, akinek a látszat szerint még nem is udvaroltak – aki sosem érezte férfi és nő között értelem és lélek csodás kapcsolatát, mely a barátság és a vonzalom hatására valami másban, intenzívebben virágzik ki –, honnan vette ez a bátorságot, hogy olyan bámulatos jelenségekről írjon, mint szerelem és udvarlás, hiszen nem volt semmi tapasztalata ezen a téren.”

Lássuk tehát Syrie James: Jane Austen naplója című alkotását, mely az „Austen párti” és „ellen párti” olvasó táborok közötti szakadékot még tovább mélyíti.

A könyvről röviden:

A napló, ahogyan azt a neve is sugallja, Jane Austen saját kézzel írt, megtalált leveleit foglalja magába regény formájában. A leveleket Austen kisasszony, nővérének Cassandrának írta, ki a levelek egy részét (sajnos) elégette, ügyelve ezzel egyrészt húga magánéletére, másrészt, Cassandra minden bizonnyal nem számolt azzal az lehetőséggel, hogy az említett levelek egykor szerves részét fogják képezni a 19. századi angol irodalomtörténetnek.

A megmaradt levelezésekből azonban így is számos dolgot megtudhatunk Jane Austen-ról, valamint magáról az Austen család életéről és a kornak megfelelő angol társadalmi viszonyokról. Szemtanúi lehetünk az alkotás, azon belül is az írás princípiumának, melyet minden író az egyik legmagányosabb tevékenységeként tart számon.

Syrie James könyve kiválóan rávilágít arra, hogy még a legendáknak is vannak olyan félelmeik, melyek később dacolva az alkotói válsággal egy világirodalmi mű létrehozásához segítenek hozzá.

 Mit adott nekem:

A könyv fentieken kívül bepillantást enged Austen legnagyobb műveinek keletkezésébe. A naplóból olyan háttér információkkal gazdagodhatunk, mely alapján megérthetjük, hogyan születettek meg az Értelem és Érzelem című kultikus műből ismert Dashwood-nővérek nevei és karakterei, mi inspirálta a Meggyőző érvek című könyvben szereplő híres kősziklás jelenetet, ki szolgálhatott a Büszkeség és Balítéletből ismert Mr. Collins személyére és honnan merített ihletett Austen Marc Darcy felbecsülhetetlen örökségére. Megtudhatjuk, hogyan lett Susan-ből Catherine, valamint a sorok között olvasva rájöhetünk, hogy a Mansfieldi kastélyból ismert Fanny Price számkivetettsége sem lehetett kizárólag az írói képzelőerő szüleménye.

Kiknek ajánlom?

Lelkes Austen rajongóknak, azoknak, akik eddig csak szemezgettek Austen műveivel de nem volt elég bátorságuk ahhoz, hogy azokat leemeljék a könyvespolcról, továbbá azoknak is, akik kacérkodnak az írás és könyvírás gondolatával.

Az olvasott könyvajánló után pedig joggal merül fel a kérdés, hogy a Napló mennyire tekinthető irodalomtörténeti forrásnak és mennyiben lehet Syrie James képzelőerejének műve, ennek a kérdésnek az eldöntését azonban az Olvasóra bíznám:

„Nem képzelhető-e, hogy egy tevékeny elme meg a figyelmes szem és fül, s a hozzájuk társuló élénk képzelet, képes létrehozni egy némi érdemmel bíró és szórakoztató irodalmi művet, amelyből következően olyan érzéseket tud ébreszteni, melyek hasonlítanak magára az életére?”

Tóth Detti