Mint azt már megszokhattátok a Könyves Kertünk blogoldal mindig valami újdonságon töri a fejét, így a mostani kihívásunk alkalmával nem kevesebbre vállalkoztunk, mint arra, hogy – Piros és jómagam – ugyanazt a könyvet elolvasva, összegezzünk különböző meglátásainkat. A kihívás célját és egyben mozgatórugóját az az egyszerű tézis adta, mely szerint minden Olvasóban más és más élmények maradnak meg egy olvasmány után, ezáltal ugyanazt a művet teljesen más szemszögből látjuk és értékeljük. Kihívás tárgyaként Michael Morpurgo Flamingó fiú című művét választottuk. Pirosnak, aki a komolyabb könyvek elkötelezett híve, nem okozott gondot a könyv elolvasása. Ellenben Nekem a választott alkotás, bőven komfortzónám tágítására alkalmasnak minősült. A kihívásról annyit elárulhatok, hogy az eredmények még minket is megleptek, a konklúzió levonását pedig rátok bízzuk.

A könyvről:

Michael Morpurgo Flamingó fiú elnevezésű műve a Maxim Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Első pillantásra lenyűgözött a könyv kemény fedeles borítója, majd a tartalmát elolvasva is megerősödött bennem az érzés, hogy ennek a könyvnek kiemelt helyet kell elfoglalnia a könyvespolcomon.

Az alkotás első olvasatra a sokak által feldolgozott II. Világháború borzalmait tárja az Olvasó elé. Azonban mielőtt még becsuknánk a könyvet, lapozzunk tovább és meglátjuk, hogy Morpurgo egyáltalán nem elégszik meg a XX. század legmeghatározóbb történelmi eseményének bemutatásával, hanem ezt még megspékeli azzal, hogy mindezt egy kisgyermek szemszögéből láttatja, sőt érezteti. A leírt cselekmény ennek ellenére nem válik sablonossá, hanem ellenkezőleg, olyan érzelmek kiváltására alkalmas, melynek eredményeképpen teljesen más szemszögből szemléljük a körülöttünk lévő világot és a minket körülvevő embereket.

A történet főhőse a látszat ellenére nem Vincent, sőt még csak nem is Kézia, hanem sokkal inkább Lorenzo. De ki is Lorenzo, aki mellékszereplőből egyenesen a cselekmény főhősévé vált?

A történet:

Lorenzo és családja a dél-franciaországi Camargue vidékén élik gondtalan mindennapjaikat. A kisfiú első látásra olyan, mint a többi kisfiú, szereti az állatokat, szeret játszani és imádja a város főterén található körhintát. Lorenzo más, mint a többi korabeli kisfiú, csak a szavak első két szótagát ismételgeti, kitűnően érzékeli az emberek természetét, egy rendkívül szenzitív lélek, kinek különös tehetsége van az állatok meggyógyításához.  A kisfiú békésen felépített világa abban a pillanatban tör ketté, mikor a német csapatok megszállják Franciaországot, ezzel együtt pedig kedvenc körhintája (mint jelképes szimbólum) és minden, amit addig ismert, semmisé válik. A régi körhinta visszaállítására és a béke megteremtésére Lorenzo és családja egy nem várt baráttól, a Tizedestől kap segítséget.

Mit adott nekem a könyv:

A mű számomra a gyermekek szeretetét, a barátság erejét és az elfogadás képességét helyezte előtérbe a világháború borzalmaival szemben. Számomra a Flamingó fiú megmutatott egy másik nézőpontot vagy ha úgy tetszik, egy másik tükröt tartott elém, mely által máshogy szemlélem a minket körülvevő világot. A mű megtanít a türelemre és minden fellengzés nélkül, a feltétel nélküli szeretetre. A Flamingó fiú elolvasása után még a legkeményebb emberben is kialakul az empátia iránti készség. A mű számos gondolattal gazdagított, melyek közül az alábbit emelném ki:

Kiknek ajánlom, hogyan olvasd:

Michael Morpurgo könyvét ajánlom azoknak, aki szeretnének közelebb kerülni a gyermekekhez, akik szeretnék megismerni a gyermekek gondolatait és az elfogadás hihetetlen erejét. Mint említettem, a mű – számomra legalábbis – nehéz olvasmánynak bizonyult, így olvasását ajánlom inkább tagoltan és fokozatosan, ugyanis Morpurgo díszes megfogalmazásai alkalmasak arra, hogy egy-egy mondatát többszöri elolvasás után is szívünkbe véssük.

És hogy hogyan vélekedett a Flamingó fiúról Piros? IDE kattintva elolvashatjátok.

Tóth Detti