Élt egyszer egy Nő, aki szerelme volt Gustav Klimtnek; Alexander von Zemlinskynek és Paul Kammerenek. Ugyanez a Nő volt az, aki az egekbe magasztalta majd később a pokolba juttatta Gustav Mahlert, Walter Gropiust, Oscar Kokoschkat és végül Franz Werfelt. Ő nem volt más, mint a művészetek és egyben Bécs legszebb és legbefolyásosabb asszonya, kinek életét Oliver Hilmes: Alma Mahler-Werfel, a Fekete özvegy igaz élete című könyve tárja elénk.

Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget a Rózsavölgyi és Társa Kiadónak, hogy lehetővé tették számomra egy nem mindennapi élettörténet megismerését.

Oliver Hilmes regénye Alma Schindler életét születésétől kezdve egészen a haláláig kíséri végig. A nem mindennapi életút bővelkedett drámai szerelmekben, szakításokban, ráadásul még a történelem eseményei sem kímélték a szecesszió nagyasszonyát, Alma ugyanis azon kevesek egyike volt, aki át, - és egyben túlélője volt az I. és II. Világháborúnak.

De ki is volt valójában Alma Mahler-Werfel?  

Alma, Emil Jakob Schindler és Anna Sofie Bergen elsőszülött lányaként látta meg a napvilágot 1879. augusztus 31-én. Alma egészen kis korától kezdve olyan világban nevelkedett, ahol az estéket a leghíresebb művészek, költők és irodalmárok látogatásai tették színesebbé.

A zene és a művészetek iránti szenvedélye már nagyon korán megmutatkozott ezért Alma zenélni tanult és megpróbálkozott pár saját szerzemény megkomponálásával is.

Művészi karrierje ennek ellenére addig tartott, amíg el nem jöttek serdülőkori évei. A Művész szerepét felváltotta, egy egészen új szerep, melyben Alma teljes mértékben csilloghatott és kénye-kedve szerint alakíthatta a végzet asszonyát.

Almát körül lengő mítosz már egészen korán kialakult és ebben bőven volt szerepe az állandó komplexusokkal küzdő, ugyanakkor külső megerősítésre váró Nőnek. Céljai eléréséhez semmitől sem riadt vissza, testi adottságait és a jólcsengő Schindler nevet felhasználva előnyös házasságokat kötött melyek által korának meghatározó mecénásává és kritikusává avanzsált. Mielőtt azonban leborulnánk Alma éleslátása és esztétika iránti fogékonysága előtt, ajánlom olvasásra Oliver Hilmes dokumentumokkal alátámasztott hiteles életrajzi művét.

Alma saját magát múzsai önképként definiálta, exhibicionista és nárcisztikus világképének kialakulását pedig az általa felkarolt férfiak sikereivel támasztotta alá, mely – mint az a könyvből is kiderül – koránt sem volt így. A nagyvilági dáma, kit a művészvilág Elizabeth Tayloraként szokás emlegetni, saját önhittségében külön életet gyártott magának és ennek az életnek a főszerepét a halála napjáig tökéletesen játszotta.

Alma nagyságáról és az általa felépített szerep nagyszerűségéről még sokat lehetne írni, de helyette inkább Friedrich Torberg szavaival zárom recenziómat:

„Alma, te vagy az élet legjobb partnere. Úgy hiszem, nem is neked kell gratulálnunk ehhez az élethez, hanem az életnek, hogy az övé lehettél.”

 Tóth Detti