A.I. Willis azaz dr. Vetter Szilvia első regénye, a Victoria 2018. november 13. napján jelent meg és került ezzel egyidőben a könyvesboltok polcaira.

A mű borítóját tekintve is érzékelhetjük, hogy nem szokványos könyvről van szó. A csipke bodyba bujtatott női test, amely a hanyag eleganciával társított farmernadrággal válik teljessé, hivalkodó bujaságot áraszt. A borító ezzel a megjelenéssel már elénk tárja azt a kettősséget, amely az egész könyvön keresztül lehorgonyozza az olvasó figyelmét. Már-már vészjóslóan jelenik meg a vörös körömcipőbe bujtatott fordított V betű, ezzel is sugallva, hogy a könyv ördögi mesterművet foglal magában.

Victoria…sejtelmes cím. Victoria a győzelem és szépség istennője. A győztes Nő, aki miatt sok százan haltak meg a háborúban, a Nő, aki mindig véghez vitte akaratát és a Nő kinek kegyelme végtelen, mint a tenger.

Mindannyian tisztában vagyunk a női szépség erejével, hiszen a női szépség miatt már nem egyszer törtek ki háborúk, gondoljunk csak Aphrodité szerepére a görög mitológiában vagy Kleopátra máig vitathatatlan nőiességére. Fenti okfejtésből adódóan Nőként, pedig számtalanszor elgondolkodtunk azon, hogy a Szépség használható-e privilégiumként, a csábítás művészetének magasiskolája pedig járhat-e kiváltságokkal?

A nők sok esetben számolnak külső adottságaikkal és tudják azt is, hogy milyen hatást képesek gyakorolni az ellenkező nem képviselőire. A Szépség – szubjektív megítélése ellenére is – a nőiesség hatalmát és erejét dicsőíti. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor az a tény sem, hogy a Szépség megtestesítőjén múlik az, hogy a természettől kapott ajándékát fegyverként vagy erényként használja fel az élet körforgásában.

A Victoria című mű cselekményét tekintve a női és a férfi lélek egymáshoz való viszonyulását mutatja be, ezen belül is, a nő és a férfi között lejátszódó klasszikus macska-egér harcot járja körbe a nem megszokott eszközökkel. A tartalom mégsem tolakodó, hisz pont olyan hatást gyakorol ránk, mint amikor a kezeink közül kicsúszik egy szaténselyem ruhanemű. A kérdés ebben a könyvben is ugyanaz. Ki az irányító és az irányított? Végül kié lesz a győzelem?

Főhősünk érzékeli Szépsége erejét és nem fél használni, ha céljai elérése a tét. Victoria a megtestesült nő ideál, a női eszencia materiális női testben való megnyilvánulása. Minden olyan külső és belső tulajdonsággal rendelkezik, melyeket valamennyi nő szeretne birtokolni, sőt olyanokkal is amelyről nők csak álmodni mernek.

Victoria a következő formabontó tervére készülve elhatározza, hogy az utókor számára megjelenteti önéletrajzi ihletésű könyvét, ehhez pedig mesteri érzékkel választja ki a számára tökéletes férfit, az Írót.

Az Író fásult házasságban él, vágyai elnyomásával, megrögzött Oscar Wilde kutatóként. Realista emberként elborzad Oscar Wilde életén és életfelfogásán, szíve mélyén viszont mindig is kalandosabb, vágyakkal telítettebb életre vágyott. Vágyott, de ennek eléréséhez nem tett semmit pusztán megelégedett a középszerű élettel.

A gyakori találkozások, melyek a múlt felidézésével kezdődnek, lassan átfordulnak mély pszichológiát súroló beszélgetésekbe. Az Író elkezd szimpátián túlmenő érzelmeket táplálni, majd a kezdeti csodálatot, idegtépő birtoklási vágy váltja fel.

A férfi élete a mindennapok szürkeségéből az elemi ösztön megélésének szintjére emelkedik.  A cselekmény előrehaladtával - a Nő és a Férfi hatalmi harcát figyelve -, saját bőrünkön érzékelhetjük a lapok oldalain felépített vihar előtti csendet.

A mű befejeztével csak egy kérdés megválaszolásával maradunk adósak:

Vajon elítélendő az a Nő, aki nem viszonozza a férfi szerelmét?

Victoria története pont olyan sejtelmesen bontakozik ki előttünk, majd áll össze mozaikdarabkákból egész képpé, mint amikor egy stílusos nő a tökéletes fekete estélyiben készülődik az éjszaka meghódítására. Először felkerül a fehérnemű, a harisnya, a ruha, jöhet a frizura és a smink, fülbevaló a helyén, cseppnyi parfüm csak előírásszerűen, majd vörös tűsarkakon állva indulásra készen…de az összhangot, az elkészült kép misztériumát csak a vörös rúzs varázsolja teljessé.

Detti