“Istenem, milyen unalmas.” (Sisi első gondolata Ferenc Józsefről)
Sziasztok! Ma bemutatok nektek egy új könyvet. Megosztok egy új élményt. A könyv új, a téma a régi. Az előző írásomban Wittelsbach Erzsébet Ausztria Császárnéja és Magyarország Királynéjának életével foglalkoztam. Most ezt a gondolatmenetet folytatom, csak Erzsébet fiatalkoráról tartok egy rövid bemutatót.
Sisi. Legendás név, legendás asszony. Irigylésre méltó a szépsége, az alakja, a haja, de az élete nem. A felnőttkora semmi esetre sem. Csupa fényűzés, ragyogás, pompa. De mi van mögötte? Van öröm is, van bánat is. Allison Pataki két kötetéből megtudhattuk, hogy Sisi élete olyan volt, mint egy óriási hullámvasút. Hihetetlen magasságok a boldogságtól, és feneketlen mélységek a bánattól. Ez a két kötet nagyon jól bemutatja, milyen volt az udvari légkör, az etikett, sarkosra hajtott szalvéták, és a minden napra egy papucs élet. Viszont Sisi gyerekkoráról nagyon keveset tudunk. Viszonylag kevés írásos emlék maradt fent arról az időszakról. Aztán egyszer csak rábukkantam Sigrid Laube osztrák írónő regényére, amely Sisi fiatal éveivel foglalkozik. Így lett a mostani cikkem témája Sisi titkos szerelme. (Sigrid Laube könyvében egy s-el írja Sisi nevét)
Jelen regényből megélhetjük, hogy felnőttkorával ellentétben a gyermekkora csodás volt és irigylésre méltó. ÓÓÓ mert igen, volt Ő gyermek. Nem is akármilyen. Cserfes, vidám, tele élettel. Tűzrőlpattant. Az a típus, aki a jég hátán is megél. Nem félt semmitől, igazi kis kalandor volt, aki egy percig nem bírt megülni egy helyben, és mindig azon járt az agya, mit kellene csinálni kint a szabadban tanulás helyett. Már gyerekként sem bírta a bezártságot, kötöttségeket. A festői szépségű Starnbergi-tó partján lévő öreg és kissé kopott Pessenhofenben élt családjával. Távol mindentől. Itt nem voltak szabályok. Itt nyugalom volt, és boldogság. Voltak ugyan tanítók és szolgálók, de mégsem lehetett összehasonlítani a bécsi udvar szigorával. Itt szabadon lehetett szárnyalni, élvezni a tiszta levegőt, a hegyeket, a fák és virágok szépségét. Lovagolni a végtelenbe, horgászni, és mezítláb szaladgálni a harmatos fűben. Jó érzés volt együtt röpködni Sisivel, és megélni, hogy mennyire igazi gyermek volt. Valóban igazi naiv kislány. Mondanom sem kell mennyire megragadott ez a könyv is. Alig bírtam letenni.
Rengeteg érdekességet fedeztem fel. Olyan ez a könyv, mint egy jó túra. Megtudhattam, hogy apja, Miksa herceg igencsak kicsapongó volt, és több volt a törvénytelen gyermeke, mint ami a házasságából született. És többet volt házon kívül, mint otthon. Nem szerették egymást Ludovikával… Még is boldog gyerekkora volt, mert a szülei külön-külön nagyon szerették őt. Sisi bámulatos lovas volt már gyerekként, apjával együtt rajongtak a cirkuszért, szerette a verseket, ő maga is írt titkos kis piros füzetébe, szerette a festészetet, a művészeteket, és mindig irigyelte az apját a sok utazása miatt.
1848-ban, mikor nálunk dúlt a forradalom és szabadságharc, a császári család Innsburck-ba menekült, ahol Ludovika és gyerekei is ott voltak. Sisi itt találkozott Károly Lajossal és Ferenc Józseffel is. Végtelenül unalmasnak találta őket. Hihetetlennek tartotta, hogy van ember, akit leköt a Hold nézegetése, ahelyett, hogy az erdőkben kószálna. Úgy érezte belőlük hiányzik az élet. Azt hiszem komoly gondolatok, és észrevételek ezek egy 11 éves gyerektől.
Aztán jött a sorsfordító és számomra is nagyon meglepő tény, hogy Sisinek nem Ferenc József volt az első szerelem. Mondanom sem kell itt én voltam elég naiv, hogy azt gondoltam biztos az ifjú császár az. De nem. 1852 telét, mint minden telet, ezt is Münchenben töltötte a család. Itt találkozott először a szerelem érzésével. Tőlem meglepődöttebb, csak Sisi volt. Nem is tudott mit kezdeni az érzéssel, így versbe foglalta azt. Sajnos Ludovika megtalálta a titkos piros füzetet, és teljesen fel volt háborodva. Döbbenetes reakciója volt. Mármint, nekem döbbenetes.
“Már rég sejtem, hogy nem tudod kordában tartani a gondolataidat és az érzéseidet. Ehhez nincs jogod. … Egy grófocska?”
Természetesen “Grófocska” Richard von F. másnap már nem volt Münchenben…”
Számomra ez volt az a jelenet a könyvben, amikor úgy megdöbbentem, hogy alig tudtam napirendre térni. Sisi ekkor indult meg a felnőtté válása útján, és itt jelentkezett először természetében az a változás, amikor megismerkedett a szomorúsággal és a bánattal. Nehezen tudta elfelejteni Richardot, és nehezen bocsátott meg az anyjának, amiért ezt tette.
Szívből sajnálta a nővérét, Ilonát, amiért anyja és a nevelői olyan sokat gyötörték. Etikett, tánc, rengeteg tanulás, olvasás, idegennyelvek. Mindenki titkolózott, nem értett semmit. Majd elérkezett 1853 Ischl. Olyan hirtelen történtek az események, hogy nem csak Sisi, de senki nem értette és nem is tudta követni. Ferenc első látásra fülig szerelmes lett az ifjú Erzsébetbe. Elvarázsolta az alakja, a haja, a szeme csillogása, a naivsága. Sisinek is tetszett, már nem tartotta olyan unalmasnak, de nagy nehezen sikerült neki megérteni, hogy Nené a császárné jelölt, és nem akarta “ellopni” a nővére férjét. De Ferenc József figyelem kívül hagyva anyja akaratát, Sisit választotta, neki kérte meg a kezét… Lizi von Possenhofen sokat sírt, mert nem tudta mi vár rá, és amúgy is egy császárt nem szokás csak úgy kikosarazni… Sigrid Laube szerint kétségek között indult el Bécs felé 1854 április 20-án. Vonzódott Ferenchez, de félt Zsófiától, és félt az udvartól. Nem alaptalanul.
Sisit már születésekor úgy tartották, hogy különleges, igazán szerencsés, és sokra hivatott. Karácsonykor született, vasárnap és egy foggal a szájában. Mint utóbb kiderült nem akármilyen életutat adott neki a jó Isten, de azt mindenki maga dönti el, hogy ez áldás vagy átok…
S.H.ZsuzsiNóri
