"FENKÖLT gondolkodású, emberszerető, bölcselő író: a magyar irodalom egyik klasszikusa. Írásmódja nem rokon sem Jókai Mór, sem Mikszáth Kálmán, sem Herczeg Ferenc stílusával; egészen máskép ír, mint bárki a koráig föllépő elbeszélők és színműírók közül. Munkáiból mélabús költőiség árad, hangulata és bája van minden írásának, eredeti zenéje prózájának. Társtalan író volt, magános fa kartársai között. Szellemének gyökerei a magyarság ezeréves földjéből táplálkoztak, őserejű művészetét nem rontotta meg semmi idegenszerűség." - Arcanum, a teljes cikk ITT található meg.
Én, mint egy lelkes olvasója, tisztelője szeretnék róla megemlékezni halálának 97. évfordulója alkalmából. De azt is csak úgy a magam módján, ahogyan szoktam. Megmondom őszintén, az életrajzába én most nem szeretnék belemenni, hiszen arra tényleg ott van a szakirodalom.
Amikor magyar irodalomról beszélünk az első ember, aki nekem eszembe jut, az Gárdonyi Géza maximálisan egybeforrva az Egri csillagok című regényével. Szeretem ezt a stílust, ahogyan ő írt. Szeretek elveszni a leírásaiban, ahogyan megfesti a tájat, a külső-belső körülményeket, érzéseket, érzelmeket. Van, akinek ez mélabús, nyögvenyelős. Nem tud vele haladni, és nem tud vele azonosulni. Nem vagyunk egyformák. Nekem mégis olyan gördülékeny. Nincs még egy ember, aki úgy el tudja mesélni a Mecsek útjain bevonuló török sereget, mint Ő. Az egyik kedvenc jelenetem, és szinte látom magam előtt a hömpölygő tarkabarka sokaságot. Egyszerűen képes vagyok vele azonosulni. Vele, a személyiségének egy szeletével, a stílusával, vagy valamelyik általa teremtett karakterrel. Én legalábbis így működök. Van akihez a gyermeki lelkem köt, van akihez az, hogy szeretem a fantasyt, máshoz az, hogy szeretem a történelmet, a romantikát, a kalandot. Szeretek velük útra kelni. Viszont minden íróhoz köt az, hogy mélységesen tisztelem őket.
Ti éreztétek már azt, hogy hálásak vagytok egy írónak, hogy megírta azt a bizonyos művét, ami megérintette a lelketeket, szíveteket? Én igen. Hála és mélységes tisztelet köt az írókhoz, akik élethosszig tartó utazásra vittek. Ez az érzés először Gárdonyival kapcsolatban született meg, tudatosult bennem. Tisztelem azért, hogy ezt az irodalmi örökséget megalkotta és ránk hagyta. Hálás vagyok, hogy olyan érzéseket ébreszt fel bennem újra és újra, mint a haza iránti hűség, vagy a hazabecsület, vagy a feltétel nélküli hazaszeretet. - Ezek az érzések Egri csillagok olvasása közben újulnak meg bennem.- Viszont ezek az érzések, vagy tulajdonságok mind szép lassan kiveszőben vannak a világból. Sajnos igen, én kimondom, mert ki merem mondani, hogy a feltétel nélküli hazaszeretet igenis kiveszőben van, vagy legalább is mély álomba készül merülni. Én is félnék kiállni a várfalra több tízezer ellenséggel szemben, nincs is ezzel baj, sőt lehet el is szaladnék, menteném, ami menthető. Így működünk mi ma, mert mi hála a jó égnek békebeli időkben születtünk. Mi nem tudjuk mi az a háború, de nézzünk csak szét, a világ tele van békétlen helyekkel.
Minden alkalommal mikor újraolvastam a regényt elmélyült a rajongásom iránta és az Egri csillagok című könyv iránt is. Ugyanis 7-szer olvastam. Tisztelettel adózom Gárdonyinak, amiért megírta ezt a két óriás birodalom közé beszoruló, sok felé szakadó, szaladó ország szomorú, de valahogy mégis csodás, megható, történelem hű, szerelmes regényét. Mert ez egy szerelmes regény, Vicuska és Gergő szerelme. Szóval egy kitalált romantikus szállal, de valós történelmi eseményekkel és személyekkel. Végtelenül sajnálom, hogy azon a borzasztó néven van emlegetve, hogy KÖTELEZŐ olvasmány. Annyit szoktam azon gondolkodni, hogyan is lehetne átnevezni az iskolai olvasmányokat úgy, hogy az ne riasztó legyen. Pedig Dobó kitartása hazafisága, Bornemissza Gergely lelkesedése, kitartó szerelme, és mérhetetlen hazaszeretete annyi mindenre megtaníthatná a fiatal olvasókat. Egy könyv kinyitásához nem kell akkora bátorság, mint hömpölygő török sereggel szembe nézni egy várfalról. Sérülés nélkül megússzuk ezt a "kalandot."
A virágot a napfény bontja ki,
az emberi lelket a szeretet. - Gárdonyi Géza
Az idézet nem az Egri csillagokból való, de annyira-annyira igaz. Gárdonyi gondolatai annyira kortalanok, időtálló minden egyes szava. Nem kezdi ki emberöltők elmúlása, vagy egy háború. Olykor szembejönnek velünk ezek az idézetek, és hirtelen arcon csap a felismerés, hogy van ami nem változik. Teljen el bármennyi idő, és jöjjön technikai csúcs és azon is túl legalább kétszer. Mert van amire csak a szeretet képes. Köszönöm Gárdonyi Géza.
Szeretettel:
S.H. Zsuzsi Nóri
