Könyves Kertünk

Könyvek és Kultúra Kompromisszumok nélkül

Női sorsregény egy letűnt kor nyomán

2019. február 01. 17:00 - TőthBerni

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja az orosz kortárs irodalom kiemelkedő alakja februárban ünnepli születésnapját, kinek irodalmi munkásságáról ugyan rengeteget hallottam, mégis műveivel eddig nem volt lehetőségem mélyebben megismerkedni. Ennek okán döntöttem úgy, hogy az egész februári hónapot Ulickaja személyének és művei felfedezésének fogom szentelni.

Rövid kutatómunka után az alábbiakra jutottam: Ulickaja művei között a teljesség igénye nélkül említendő: Médea és gyermekei (2003), Életművésznők (2004), Szonyecska (2006) az Odaadó hívetek, Surik (2007), valamint az Imágó (2018) című alkotása.

Írásait a mai napig számos irodalmi díjjal jutalmazták, mint a Medici-díj (1996), az Orosz Booker-díj (2002) vagy Az év regénye díj (2004).



Az írónő számára a külföldi hírnevet a Szonyecska című műve hozta el, melyet franciaországi megjelenését követően Medici-díjjal jutalmaztak. Magyarországon 2006-ban jelent meg a Magvető kiadó gondozásában és a mai napig töretlen sikernek örved az olvasó közönség körében.

Elsőként tehát, Ulickaja Szonyecska című művére esett választásom, melyt az alábbiakban veszek górcső alá.

 

c7feac8a-32f0-4d91-bffe-44f9b974aa47.jpeg

A könyv rövid terjedelme miatt akár pár óra alatt is elolvasható, mégis a könyv tartalma elgondolkodtató, több rétegből álló témaköröket közvetít az olvasó felé. A felvetett kérdések megválaszolása pedig nem is olyan egyszerű feladat, mint ahogyan azt első ránézésre vagy olvasatra gondolnánk.

Szonyecska egy átlagos fiatal könyvtáros nő, kinek élete a szürke hétköznapok életidegen világában zajlik egy poros könyvtár pincéjében. Egyetlen szórakozás számára az olvasás, melyen keresztük „világot láthat” és más életet élhet. Az élet körforgását is az irodalom által érzékeli, örömét és bánatát gyakran hasonlítja az általa olvasott regény szereplőinek életéhez. Álmában sem hagyja el ez a nem mindennapi ragaszkodás. Ilyenkor újból átéli a napközben olvasottakat annyi különbséggel, hogy ezekben a történetekben ő játssza a főszerepet.

Élete váratlan fordulatot vesz, mikor az egyik könyvtári látogató beszélgetést kezdeményez vele és a francia irodalom iránt érdeklődik. Beszélgetésüket – egyéb közös téma híján – az irodalommal kezdik, majd innen áttérnek a művészetekre. A két ember között, noha a látszat nem ezt mutatja, vonzalom alakul ki. Szonyecska körül tovább peregnek az események, egyik pillanatról a másikra kell felnőnie, feleség, majd példamutató anyává válnia.

Rendes feleséghez méltóan, mindent alárendel férje akaratának, személyes vágyait és érzelmeit háttérbe szorítva csak a család, mint egység lebeg szeme előtt. A boldog befejezés ígérete helyett azonban egyedül kell szembenéznie az általa teremtett világ széthullásával. Szonyecska minden igyekezete ellenére mások döntései által kerül az áldozat szerepébe, nincs bátorsága kézbe venni sorsa irányítását ezért inkább az egyszerűbb utat, a belenyugvást választja társul.

„Szonyecska körül olyan gyökerestül és mélyen változott meg minden, mintha korábbi élete elkanyarodott volna tőle, s vitte volna magával a sok szeretett irodalmat, és cserébe hihetetlen terheket hagyott volna hátra, otthontalanságot, nyomort, hideget… „


Ulickaja Szonyecska című regénye egy letűnt kor nehézségeibe nyújt betekintést mindezt pedig a klasszikus női életutak keresztezésével szemlélteti. A regényben egyaránt központi szerepet játszik a nőiesség és a klasszikus női szerepek megélése.  Bemutatásra kerül, hogy a családban milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy nőnek, ugyanakkor érzékenyen érinti a női függetlenség témakörét is, mely szerint mennyire szükséges egy nőnek önfeláldozóvá válnia a családi egység megteremtése és fenntartása érdekében.

A regényben kiemelt szerepet játszik a művészetek pártolása is, melyek együttesen a menekülést, a szabadságot szimbolizálják; ugyanazt az elfogadó, önzetlen és biztonságos közeget, melyet Szonyecska a család fogalmával azonosít.

A regény rendkívül életszagú, realista stílusban íródott, a nőiesség témakörén kívül megjeleníti a szürke, füstszagú mindennapi élethelyzeteket is, melyeken keresztül az olvasó testközelből érzékelheti a híres orosz melankóliát.

A regény nem ad kész válaszokat vagy iránymutatást, mégis olyan ki nem mondott gondolatokat ültet el az olvasóban, melyek napokkal a könyv elolvasása után is visszatérnek.

Ajánlom Ljudmila Ulickaja Szonyecska című regényét azoknak, akik szeretnek a felszín mögé látni, akik nem elégszenek meg az instant válaszokkal és mindezek után azoknak, akik szeretik azt a búskomoran íródott fanyar íróniát mely az évek során az írónő hamisítatlan védjegyévé vált.

Tóth Detti