Eltökéltem, hogy ha valaha gyerekeim lesznek, hamar váltok nekik olvasójegyet. A könyvtáraknak ugyanis van egy olyan hangulata, egy olyan miliője, ami nyugalmat áraszt, lelassít és - mivel más alternatíva nem nagyon akad ott -, olvasásra buzdít. Ezt a jóleső érzést szerettem volna mielőbb átadni a gyerekeimnek, így amint minimális érdeklődést láttam a lánykámon a könyvek iránt, felkerekedtünk és beírattam a helyi könyvtárba. Őt is lenyűgözte a választék, a különböző nagyságú, vastagságú és színű kötetek kavalkádja, valamint a tény, hogy bár semmi sem a miénk (így vigyázni illik rá és vissza is kell vinni), valójában mégis az (vagyis forgathatjuk, olvashatjuk, hazavihetjük). Szerencsések azok a gyerekek, akik ezt korán megtapasztalják, hiszen életre szóló barátságot köthetnek az olvasással, ami nem csak gyerekként, de a későbbiekben is hasznos útravaló lehet számukra.

Japánban nem aprózták el a gyerekek olvasásra buzdítását. Iwaki városában ugyanis működik egy gigantikus "könyvtár" óvodások számára, ahol több mint ezer képeskönyv bármikor hozzáférhető az amúgy tejesen szögletes, felnőtt fejjel nagyon is komor épületben. Ám a morózus tervezés tudatos, a helyiségek belső színeit a hatalmas, fa anyagú polcok, az óriási üvegfalakon bekúszó napfény és a mesekönyvek borítója adja. A könyveket ugyanis borítóval kifelé helyezték el a polcokon a választás megkönnyítése érdekében. Mivel a képeskönyvek címzettjei leginkább az olvasni még nem tudó gyerekek, ez a módszer nem csak a szabad választást támogatja, de önálló, saját ízlésvilág szerinti könyv-élményt is nyújt. A tervező, Tadao Ando szerint fontos, hogy az idejét múlt, kötelességelvű, direkt tanítást preferáló nézetek helyett a játékosság legyen az új oktatási módszerek legfőbb irányelve. A játékosság pedig azt jelenti, hogy a gyerekek igényeire fókuszáljon a közeg, így a könyvtár adottságai (a lépcsők nagysága, a korlát magassága, az olvasószoba kényelme és színei) mind-mind azt üzenik a látogatók számára, hogy ez a világ a gyerekek birodalma.

Az épület azonban nem közönséges könyvtár, hiszen működését tekintve sokkal inkább hasonlít egy múzeumra. A kötetek ugyanis nem kölcsönözhetők, az épület pedig turisztikai szempontból is jelentős. A hatalmas üvegfalakon át óriási festményként tárul elénk a táj, vagyis más könyvtáraktól eltérően nem befelé szűkül, sokkal inkább kifelé tágul a tér a korlátlan olvasáshoz és  könyvnézegetéshez. Mindez természetesen látványnak sem utolsó.

A készlet egyébként adományok útján alakult és alakul a mai napig, mellyel elsősorban három helyi óvoda könyvnépszerűsítő akciójának támogatása a cél. Itt a világ minden tájáról képviseltetik magukat gyerekkönyvek szerzői. A könyvtár 2005-ben nyitotta meg kapuit és az első tíz hónapban 6000 látogatót számlált az intézmény. Habár az első számú címzettek a gyerekek, péntekenként a nyilvánosság számára, egyébként pedig kérelem útján, meghívásos alapon bárki előtt nyitva áll a könyvtár a hétvégéken.

Nézzétek, de gyönyörű!

A képek forrása: pinterest.com, beyondaesthetics.blogspot.com