Alice Walker Bíborszín című regénye Kedves Jóisten címmel jelent meg 1987-ben az Európa Könyvkiadó gondozásában. Cselekménye és mondanivalója előre vetíti kulcsfontosságú szerepét így második megjelentetése - 2018 augusztusában - nem is lehetne aktuálisabb.

A regény három nő élete körül összpontosul és az egymásnak íródott levelek sorozatából elevenedik meg élettörténetük. A szereplők élete több évtizedet felölelő időtartamban kerülnek bemutatásra, melyek mozgatórugói az egymás iránti testvéri szeretet, a hit, az erkölcs és barátság elemei.

Az írónő több olyan kérdésre is választ keres, melyek napjainkban is számos vitatéma alapjaként szolgálnak így a mű, - habár nem tagozódik fejezetekre - letehetetlenné válik az olvasó kezében.

A már említett levelezések végig követése során, megismerhetjük egy negatív diszkriminációban részesülő nő küzdelmes mindennapjait olyan alapvető emberi jogokért, mint a tanuláshoz vagy az emberi méltósághoz való alapvető emberi jogok. A mű érinti a faji diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés, valamint női egyenjogúság alapkérdéseit is.

Alice Walker nem rejti véka alá a rabszolgatartás problematikáját sem, bemutatásra kerül az általunk harmadik világként ismert kontinens több generáción átívelő nehézségeit, melyekre a mai napig sem sikerült megoldást találni. Átláthatjuk a felzárkóztatás és az egyenlőségért vívott harcok buktatóit, a fejlett világ torz megvetését és felsőbb rendűség érzését a segítségre szorulókkal szemben.

A könyv olvasása által megérthetjük a napjainkban is megjelenő globális problémák közötti összefüggéseket, valamint azok előzmény történeteit.

Bíborszín cselekményének és nyelvezetének durvaságával ugyanakkor olyan társadalmi és kulturális problémákra hívja fel a figyelmet, melyekre rövid idő belül mindannyiunknak választ kell adnunk.