Kedves Olvasók! Eljött egy új hónap, így itt az ideje egy újabb könyvajánlónak, az Európa Könyvkiadó jóvoltából. Most már tényleg hosszúak a napok. A tél küszöbén állunk, lassan itt az advent, a karácsony, de mégis azt várjuk, hogy újra eljöjjön a tavasz. Újra életre keljen a természet. Bár úgy látszik az időjárás megviccel minket, mert a reggel egy kicsit csípős, de napközben csodás tavasz melengeti a lelkünk. Szikrázó napsütés, felhőtlen kék ég, őszi csalfaság. De esténként gondozzuk együtt Könyves Kertünket, burkolózzunk egy meleg plédbe, és egy illatos tea társaságában vonuljunk ki a világból. Adjuk át magunkat a báloknak és a csillogásnak. Négy fantasztikus történetet ajánlok nektek. Volt szerencsém az első kettőt olvasni is, a harmadikat most olvasom, a negyediket pedig várom, hogy megjelenjen. Ki szereti a hercegnős meséket? Na ezek nem azok a klasszikus fidres-fodros Hamupipőke történetek. Még csak nem is mesék, de a külcsín és a látszat itt is szép. A csillogás és a bálok, no meg a szép ruhák, és jaj az a sok intrika. De jól tudjuk mi van mögötte. Mindent eldöntő, és mindent megváltoztató történelem. Azt is tudjuk, hogy egyik sem tanmese. Négy nem mindennapi történet. Négy könyv Európa uralkodóházairól. Hét hercegnő, egymástól merőben eltérő sorsok. Fogadjátok őket szeretettel.

Daisy Goodwin Viktória

„1837-ben egy százötven centis fiatal lány került Nagy-Britannia trónjára: a szőke, kék szemű, akaratos Viktória. Nagy szerencséje volt: alig egy hónappal korábban lett tizennyolc éves, tehát önállóan uralkodhatott. 
Anyja, a kenti herceg özvegye, és kegyence, John Conroy, addig a széltől is óvták, elzárták a világtól és az emberektől. Társaságba nem vitték, barátnőt nem szerezhetett. Most szívesen irányították volna, ha hagyja magát. Minden férfi, aki rokonságban állt vele, azt híresztelte, hogy szubnormális és hisztérikus. Boldogan megkönnyítették volna hát az életét: ők uralkodnak, Viktória meg pihenjen. 
Egyetlen ember bízott benne: a miniszterelnök, Lord Melbourne. Tehetséges, jellemes politikus volt, aki életéből négy évet szentelt annak, hogy az uralkodásra fel nem készített gyereklányból a maga lábán megálló királynőt faragjon. Ma már tudjuk, hogy mekkora királynőt. 
Erről a négy évről szól a regény. Udvari intrikákról, összeesküvésekről, hatalomsóvár rokonokról és két szerelemről.” kiadói ajánlás. Könyvajánlómat néhány nap múlva olvashatjátok. A könyvről többet itt tudhatsz meg.

Joséphine Dedet: Géraldine

"Joséphine Dedet szabad hozzáférést kapott a királyné levelezéséhez, és sokat beszélgetett vele és húgával. Személyes hangú, ugyanakkor alapos portrét fest egy különleges asszonyról.

„1915-ben született Budapesten egy szőke kislány, akivel megtörtént a tündérmese: magához hívatta a király, feleségül vette, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Apponyi Géraldine apja magyar gróf, anyja amerikai milliomoslány. Az első világháború kitörése előtt találkoznak Párizsban, és egymásba szeretnek. Két kislányuk születik, mielőtt a világuk összeomlik: a vesztes háború után a feleség hadikölcsönbe fektetett vagyonának híre-pora se marad, a férj birtoka pedig immár Csehszlovákiában van. Apponyi Gyula még megéri, hogy fia születik, aztán tüdővészben meghal. Fiatal özvegye a három gyerekkel anyjához költözik a Riviérára.

Innen kezdve a lányokat ide-oda rángatja apjuk családja és az édesanyjuk, aki közben ismét férjhez megy. Végül Géraldine és a húga, Virginia, Magyarországon telepszenek le. Virginia megtalálja az igazit, a lassan vénlánysorba kerülő Géraldine kezét pedig az albán király kéri meg, nyilván politikai indokkal, de mindenki meglepetésére igaz szerelem ébred mindkettőjükben.

A házasságkötés után alig egy évvel Olaszország lerohanja Albániát; a király és a királyné újszülött gyerekükkel együtt szöknek át a görög határon, s ettől kezdve száműzetésben élnek. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha uralmának összeomlását. Visszatértek Tiranába, és a királyné ott halt meg nyolcvanhét évesen.” kiadói ajánlás. Könyvajánlómat néhány nap múlva olvashatjátok. A könyvről többet itt tudhatsz meg.

Helen Rappaport : A négy nővér

„1918. július 17. Négy fiatal nő lesétál annak a jekatyerinburgi háznak a pincéjébe, amely egy ideje már az otthonuk és börtönük. Közülük a legidősebbik huszonhárom, a legfiatalabb mindössze tizenhét éves. Szüleikkel és öccsükkel együtt valamennyiüket brutális módon meggyilkolják. Bűnük csak annyi, hogy minden oroszok cárjának és cárnőjének a lányai. 

Helen Rappaport, a jeles életrajzíró az eddigi leghitelesebb beszámolót tárja elénk e könyvében Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija nagyhercegnőkről. A lányok saját leveleiből és naplóiból merített, eleven képet fest életükről a Romanov-dinasztia végnapjaiban. Úgyszólván ez az első alkalom, hogy végigkövethetjük életútjukat a roppant kiváltságos, mégis erősen zárt világban, a jórészt egyszerűen eltöltött gyermekévektől kezdve a fiatal nővé érlelődésig, miközben megismerkedünk első romantikus szerelmeikkel, reményeikkel és álmaikkal, legvégül a forradalom és rettenetes következményei okozta traumával. 
Ez a lebilincselően olvasmányos, alapos kutatásokra épülő és mélységesen megindító könyv valósággal megszólaltatja a lányokat, és történetükkel csaknem egy évszázaddal a haláluk után is megrendíti az olvasókat." – kiadói ajánlás. A könyvről többet itt tudhatsz meg. 

Antonio Caprarica: Diana utolsó nyara

"Csak boldog akart lenni. 

Eleinte minden oka megvolt rá: szerelmi házassággal bekerült a királyi családba, élvezte az azzal járó előnyöket, a bokacsattogtatást, a magánrepülőt, a különvonatot, a luxust - és a kitüntető figyelmet. A sajtóét is! Ő lett a monarchia legnépszerűbb márkája, "a szívek hercegnéje", a divatikon, a szépség és az érzékenység, az empátia jelképe. A leendő király anyja. 
Aztán csalódnia kellett. Ott érte a csapás, ahol a legjobban tud fájni: a szívén. 
1996. augusztus 28-án Diana már nem királyi fenség, hivatalosan is elvált. A válása után azonban ugyanúgy érdekelte az embereket - vagy talán még inkább -, hogy mit csinál, kit szeret, milyen ruhát visel, hol nyaral ez a megcsalt, boldogtalan fiatalasszony. 
Antonio Caprarica - húsz évvel a tragédia után - Diana életének utolsó szakaszát eleveníti fel. Az olasz szerző külföldi tudósítóként sokáig élt Londonban, több könyvet írt a Windsorokról. Azon a nyáron, amely Diana és utolsó szerelme, Dodi Fayed életét követelte, ő is a Smaragd-parton nyaralt, ahol ők, látta, milyen küzdelmet vív a személyzet a paparazzók serege ellen, hogy ezt a két embert, ha csak percekre is, békén hagyják. Megértette, mit jelent az a talán cinikusan hangzó kijelentés, hogy "Az élő Diana a címlapon a dupláját érte minden más címlapnál. A halott Diana a duplájának a dupláját éri." 
Ez a barátnők, szemtanúk, testőrök, kuruzslók visszaemlékezése nyomán, hatósági vizsgálatok alapján rekonstruált történet amilyen szép, olyan szomorú. A boldogság romjait hordja össze." - kiadói ajánlás. A mű 2018.11.15-én jelenik meg. A könyvről több itt tudhatsz meg.

Jó olvasást mindenkinek.

S.H.ZsuzsiNóri