Könyves Kertünk

Könyvek és Kultúra Kompromisszumok nélkül

Tolkien, világot teremtett

2018. szeptember 16. 15:00 - ZsuzsiNori

tolkienphotoc.jpg

"Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk."

Kedves Olvasóm! Különleges írással jelentkezem. Egy óriási személyiséget próbálok egy rövid cikkben bemutatni nektek. Hihetetlen munkásságot adott a világnak. Nyelveket, mitológiát, történelmet egy világot teremtett meg nekünk. Fogadjátok szeretettel: John Ronald Reuel Tolkien, a Hobbit és a Gyűrűk Ura világának megteremtőjét. (csak, hogy a legismertebbeket említsem)

Mit gondoltok nem hihetetlen, hogy nem csak latin vagy ógörög nyelven lehet megszólalni, hanem tündéül, vagy éppen mordor éjfekete sötét nyelvén? Ahogy Gandalf is tette azt Völgyzugolyban. Tolkien ezzel hihetetlen közel hozta ezt a világot. Szinte kézzelfoghatóvá válik, azt érzi az olvasó így beléphet ebbe a különleges világba. 

De még is ki volt Tolkien? Apa, férj, egyetemi professzor, nyelvész, és egy hihetetlen író. Mindez egy személyben. Kreativitását az is mutatja, hogy művei úgymond fordítva születtek meg. Hiszen létrehozott nyelveket, és ezekhez a nyelvekhez talált ki személyeket, mitológiát, kultúrát, és történelmet épített köré. Sajátos történelmet, ami hosszú időn vezet át, és számtalan csodás és borzongató helyen, Szürkerévtől, Középföldén át, egészen Mordor sötét kapujáig és azon is túl, a Végzet hegyéig.

John Ronald Reuel Tolkien 1892. január 3-án született a dél-afrikai Bloemfontein városában. 4 éves volt és épp rokon látogatáson voltak, amikor szomorú hír érkezett, hogy édesapja hirtelen elhunyt, így édesanyjával és öccsével Angliában maradt. 12 éves volt, amikor édesanyját is elveszítették, az akkor még gyógyíthatatlan cukorbetegségben. Soha nem heverte ki anyja halálát. Teljesen egyedül maradtak, a család segítségére sem számíthattak, hiszen anyja elfordult az Anglikán egyháztól, és felvette a Katolikus hitet. Tolkien egész életében fontos szerepet játszott a hit, ami műveiben is erősen megjelenik.

Az erdők, fák növények, hegyek és dombok, vagyis a természet szeretete is kiemelkedően fontos volt neki. Ez is minden művében visszaköszön. Legnagyobb befolyást a gyermek évebien Sarehole Mill-ben eltöltött idők adták, hiszen itt gyönyörű természeti környezet vette körül. Sok időt töltött kint a szabadban.

A nyelvekhez való vonzalom már egész fiatal korában megmutatkozott, ami későbbiekben csak fokozódott. Rajongott a középkori nyelvekért. Olvasta és fordította az óangol, középangol, gót és óészaki írásokat. A középkori izlandi, finn és walesi nyelvek is nagy hatással voltak rá, különösen a walesi. A saját maga kitalált nyelveit is a finn és walesi nyelvre építette. A Queny-t és a Sindarin-t. Egyetemi tanulmányait az oxfordi egyetemen végezte, klasszikus-filológiát, és összehasonlító filológiát tanult.

Már Birminghamben, az iskolaévek alatt komoly és mély barátságokat alakított ki hasonlóan irodalmi érdeklődésű, keresztény beállítottságú diáktársaival. Christopher Wiseman, G.B. Smith, R.Q. Gilson és J.R.R. ekkor kezdtek össze-összejönni, hogy irodalomról, nyelvről, vallásról beszélgessenek; titokzatosan TCBS-nek nevezték társaságukat, ami pusztán a Tea Club and Barrovian Society takarta: a fiatalok teázás közben, sokszor a Barrow’s áruház teázójában ülve beszélgettek. Ez a ‘csoportosulási hajlam’ egész életén végighúzódott, és olyan fontos részlete volt mindennapjainak, amely irodalmi műveire is nagy hatással volt.

Későbbiekben gyerekkori szerelmével összeházasodott, Edith Bratt-tel, majd 1916-ban katonai kiképzése után részt vett az I. világháborúban, és az európai hadszíntér nyugati frontjára vezényelték. Részt vett a somme-i csatában. A háború és az ott szerzett betegségéből történő felépülése után visszatért Oxfordba, ahol az akkor készülő Oxford English Dictionary szerkesztőségében dolgozott, majd 1920-ban megpályázott egy állást a leedsi egyetemen. 4 év múlva már professzorrá nevezték ki Leedsben, ő azonban 1925-ben visszatért Oxfordba, tanulmányai helyszínére, ahol az óangol nyelv professzoraként tanított egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig.

Nagy-Britanniában 1937-ben megjelent A Hobbit c. könyv volt az első, amely Középfölde világát és a finoman, ötletesen és kreatívan beépített középkori irodalom- és kultúrtörténeti forrásokat megnyitotta az olvasók előtt. A Hobbitot 17 év munka követte A Gyűrűk Urán, amelyet először a kiadó kérésére a Hobbit folytatásának szánt. Az új könyv végül 1954-55-ben jelent meg először, három kötetben. Sikere arra bátorította Tolkient, hogy visszatérjen a történet hátteréül szolgáló mitológiai történeketekhez, amelyeket 1917 óta csiszolgatott. Sajnos már nem élte meg, hogy a Sillmarilion nyomtatásban megjelenjen. A Hobbit és a Gyűrűk Ura megjelenésével túl magasra tette magának is mércét, így több kézirat is született, de egyik sem volt szerinte megfelelő.

1973-ban hunyt el, 81 évesen, mint oxfordi díszdoktor, Brit Királyi érdemrend tulajdonos, férj, apa, és a legfantasztikusabb író, aki világot teremtett a világnak. Olyan világot, ami generációk óta több millió olvasót ragadott meg, mégis fénye sosem múlik.

“Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.”

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyveskertunk.blog.hu/api/trackback/id/tr614243175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.